Az első emlékező vagy botló kövek 2007-ben jelentek meg Budapesten, a Ráday utcában. Gunter Demnig kölni művész a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány Bipolar nevű programjában összesen 50 követ helyezett el Magyarországon, a fővároson kívül Szombathelyen, Zalaegerszegen, Balatonfüreden, Kisvárdán, Nagykőrösön, Kiskunhalason, Szegeden, Makón és Mátészalkán. A kezdeményezés akkor már nem volt új, Demnig 1993 óta több mint 13 ezer követ helyezett el mintegy 280 európai városban.

A kezdeményezést Budapesten a Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány (FKfK) karolta fel, azzal a céllal, hogy a diákok és a tanárok a megszokott tanulási és oktatási módszereken túl új, személyes tapasztalatok révén ismerkedjenek meg a XX. század történelmével. Az FKfK „Az Emlékezés Kultúrája” című pályázata ráadásul a diákok közvetlen környezetére fókuszál, a tanulóknak ugyanis a holokauszt olyan áldozatairól kellett kutatást végezniük, akik iskolájuk vagy lakóhelyük közelében éltek.

Két év alatt összesen 73 úgynevezett emlékező követ helyeztek el fővárosi diákok Budapest utcáin

Az emlékező kövek lényege, hogy a vészkorszakban meggyilkolt áldozatok nevét, születési és évét, adott esetben foglalkozásukat és haláluk körülményeit egy 10x10 centiméteres rézlapra vésik fel, s ezt egy kővel együtt az aszfaltba süllyesztik az áldozatok egykori lakóhelye előtt. Így európai szinten létrejön egy emlékmű-hálózat, amely személyesebb, mint a hagyományos, az áldozatoknak kollektív emléket állító holokauszt emlékművek.

2008-ban és 2009-ben több mint 80 budapesti diák dolgozott a projekten, Karsai László történész szakmai felügyelete alatt, Pécsi Katalin, a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont oktatási igazgatójának segítségével. A kuratórium elnöke Báthory Zoltán, a projekt vezetője Spira Veronika volt. A diákok levéltárakban, lakcímnyilvántartókban kutattak, rokonokat és ismerősöket kerestek meg és interjúkat készítettek. 2008-ban 26 helyszínen 37, 2009-ben pedig 19 helyszínen újabb 36 követ helyeztek el a főváros utcáin.

A programban résztvevő egyik leöveys diák, Szarvas Márton az iskola honlapján a következőt írta az emlékkövekről: „nagyapám sokat mesélt erről a korszakról. Szerencsére, neki és a családja nagy részének sikerült átvészelnie egy védett házban a háborút, érdekel mindazoknak az életútja, akik nem részesültek hasonló szerencsében”. Egy másik tanuló, Oláh Evelyn Orsolya pedig így indokolta részvételét: „fontosnak tartom, hogy bizonyos dolgok soha ne merüljenek feledésbe. Ha ehhez én is hozzájárulhatok, akkor biztos, hogy értelmes dolgot cselekedtem”.

A munkában a Leövey Klára Gimnázium, a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnázium, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium, a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium, az Egressy Gábor Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola, a Bornemissza Péter Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, valamint a Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskola diákjai és tanárai vettek részt.

A kétéves projekt során a II., az V., a VI., a VII., a VIII., a XI., a XIII., a XIV. és a XXII. kerületben helyeztek el köveket. Ugyanakkor nemcsak a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány és a Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány állított ilyen módon emléket a holokauszt áldozatainak: gyakran magánszemélyek is rendelnek emlékező köveket. Egy kő költsége 95 euró.

A fotókat a Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány készíttette.

(Forrás: budapest.hu)

Budapest Online - bpn.hu

Szólj hozzá a Budapest fórumon!