Korábban a kromoszómák megjelenéséről készült már vizsgálat 1993-ban, de az akkori módszerek nem adtak teljes képet, mára pedig az a technológia elavulttá vált. Akkor azt sikerült kideríteni, hogy a sejten belül működő gének sikeresebben működnek és fejlődnek együtt, mintha szabadon mozognának.

 

„Emellett azt is biztosítják, hogy az azonos kromoszómán ülő gének együtt kerülnek át az osztódáskor szétváló utódsejtekbe, így a leszármazott biztosan tartalmazni fogja az összes szükséges gént a túléléshez – áll a kutatás summázásában az ELKH oldalán.

 

 

Ez egyfajta nyájelmélet: ha sejten belül, kromoszómákként tevékenykednek, úgymond egy célért küzdenek a kromoszómák, hatékonyabban örökítik át az információjukat.

Az ELKH-ÖK frissen publikált kísérlete egy valósághűbb körülményeket teremtő algoritmuson alapult.

 

A kromoszómáknak az információátadásban van nagy szerepük, őket örökítjük tovább a leszármazottainkban. Az ősidőkben az első örökítőanyag-molekulák még egyszerűbbek voltak. Nem kapcsolódtak olyan hatékonyan egymáshoz, mint ahogy a mi génjeink. E kutatás arra is rávilágít, hogyan jutottunk el idáig.

 

"A korábbi szimulációba nem vettük be a genetikai állomány megváltozásának, tehát a mutációknak a hatását, noha ez a jelenség az evolúció egyik valós hajtóereje. Emellett az úgynevezett dózishatás is hiányzott a kísérletből. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ha a sejt több RNS-enzimet tartalmaz, akkor gyorsabban képes működtetni az életfolyamatait" – idézi Szatmári Eörs akadémikus.

 

A szimuláció során kiderült, pontosan hogyan jönnek létre a kromoszómák és hogyan esnek szét. Illetve az is, hogyan jönnek létre a géncsaládok, amelyek az összetettebb élet alapjait adják.

 

M. A.