Európai PR Vitanapok
Az Európai PR Vitanapok idei szakmai vitája, a Civilkomp’05 konferencia keretében, annak szekcióüléseként,
október 11.-én a Promotion Kiállítás kísérõrendezvényeként került megrendezésre, és PR Szakosztálya és a Civilek a Kommunikációs Pályán Konferencia rendezõinek közös szervezésében.
Az Európai PR Vitanapok a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya immár hagyományos rendezvénye. Barát Tamás az idei vitanap egyik szervezõje elmondta, hogy "a 2002-ben elõször megrendezett pr-vitanapok szakmai vitájának témája a public relations és a média - különösen a nyomtatott sajtó – volt. A következõ vitában a szakemberek a vizuális kommunikáció, a pr-filmek kérdéseit vitatták meg a PRince Award Nemzetközi Public Relations Film, Video és Multimédia Fesztivál kísérõeseményeként. A pr-vitanapok témái között, egy másik szakmai vita során, fontos szerepet töltött be az új média, az internet, pontosabban az e-public relations.
A két legutóbb megrendezett szakmai vita a társadalmi célú kommunikációról, illetve annak részterületeirõl és módszereirõl szólt. Ennek az utóbbi két vitának eredményeképpen a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya szakmai ajánlást is elfogadott és kiadott."
Az Európai PR Vitanapok idei szakmai vitája a hazai közkapcsolatok állapotát vizsgálta meg.
A vitában a témát egyik oldalról a civil, a non-profit szféra, illetve másik oldalról az elektronikus média, a TV és a Rádió szemszögébõl vizsgálták a vita résztvevõi.
A közönség soraiban és a vitában a civil és non-profit szférát képviselõkön kívül ismert újságírók, neves tévés és rádiós szakemberek vettek részt.
A vitát vezetõ Liling Tamás, a Nonprofit Médiaközpont Alapítvány igazgatója volt, aki nemcsak a civil szférában elismert szakember, de ismert újságíróként is.
A négy óra hosszat tartó rendkívül kultúrált és tartalmas vitában mindkét terület, a kommunikációs szakmai és a civil szféra szakemberei elmondták, hogy miért gondolják, hogy nekik van igazuk. A vita minden résztvevõje már az induláskor megegyezett abban, hogy a hazai közkapcsolatok állapota sajnos nem mentes a félreértésektõl, a problémáktól. Abban is megegyeztek a résztvevõk, hogy közösen kell megtalálni arra a kérdésre a választ, hogy hogyan tovább.
A vitában javaslatok hangoztak el, hogy hogyan oldhatók fel az ellentétek. Több hozzászóló is a közös, együtt gondolkodás elengedhetetlen voltára hívta fel a figyelmet, s arra, hogy adjunk idõt egymásnak a másik véleményének megismerésére.
A vitában talán a legtöbbször az a vélemény hangzott el, hogy a civilszféra és a média szereplõi nem értik egymást, talán más nyelvet beszélnek. Több civil szakember érzéketlenséggel vádolta a média szereplõit. A közönség soraiban helyet foglaló alapítványokat, egyesületeket, civil szervezeteket képviselõ szakemberek elmondták, hogy hiába kilincselnek a szerkesztõknél, mûsorkészítõknél, a legfontosabb témáikkal sem jutnak be a televíziók hírmûsoraiba. A média képviselõi, pedig arról a szemléletmódról beszéltek, hogy milyen gondolkodásmód alapján választják ki a mûsorokba kerülõ híreket.
A vitában sok szó esett az 1%-os kampányokról, a reklámokról és hirdetésekrõl, azok minõségérõl és a szereptévesztésekrõl is.
A vita egyik alaphangját Sárosi Péter hozzászólása határozta meg, aki többes szerepben, részben egy civil szervezet, a Public Relations Fejlesztéséért Alapítvány kuratóriumának elnökeként, részben egy pr-szakmai szervezet, valamint az ország elsõ pr-ügynökségének vezetõjeként mondta el véleményét, amely szerint alaposan végig gondolandó a hazai civil társadalom megosztottsága.
Kovács György az Országos Rádió és Televízió Testület Elnöke hozzászólásában több gondra is felhívta a figyelmet. Az egyik ilyen, hogy jó lenne, ha a hirdetõ civil szervezetek az 1 %-os kampányban sugárzott reklámfilmjeik hangnemét felülvizsgálnák, ugyanis üzeneteik számos esetben megszégyenítik a nézõt, a hallgatót.
Egy másik gond az, hogy a civilek hírei unalmasak az elektronikus média számára, valamint hogy ezeknek a kampányoknak nincs visszacsatolásuk.
Simon András az MTV Alelnöke csatlakozva az ORTT Elnökének véleményéhez kifejtette, hogy a civilszervezetek nem azért kopogtatnak hiába a szerkesztõk ajtaján, mert a civil szerveztek közleményei unalmasak, vagy nem fontosak lennének, hanem mert érdektelenek a nagyközönség számára, még akkor is, ha a civil szervezet úgy érzi, hogy közleménye országos érdeklõdésre tarthat számot.
Hanti Vilmos, közismert civil-szakember hozzászólásában kiemelte, hogy a kereskedelmi televíziók számára a legfontosabb a nézõszám, ezért zárkóznak el a civil témák közlésétõl. Márton Géza a Közmûsor-szolgáltatók Társasága Elnöke ehhez hozzátette, hogy a civilszervezetek mindenáron a nagy televíziók mûsoraiba szeretnének bekerülni. Ez a törekvésük szinte reménytelen, ugyanakkor a helyi televíziók szívesen adnának helyt a civilszervezetek közleményei számára. Ugyanis ezeknek a 2kis-televízióknak" rendkívül fontosak a helyi hírek. Ezt a nézetet erõsítette hozzászólásában Kunetz Szabolcs, a Helyi Televíziók Egyesületének titkára is, aki arra próbálta rábeszélni a civil szervezeteket, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek kommunikációjukban a helyi televíziók szerkesztõségeivel történõ kapcsolattartásra.
Kopiás Gábor az Elsõ Magyar Lobbi Szövetség alelnöke azt javasolta a civilszervezetek számára, hogy próbáljanak meg a másik fejével gondolkozni, azaz gondolják végig, hogy a média szereplõit és így a nézõt, a hallgatót mi érdekelheti. Próbálják meg a szerkesztõk gondolkodásmódja szerint elmondani céljaikat, így keltsék fel a szerkesztõk érdeklõdését céljaik iránt.
A vitában a nyomtatott sajtót a Népszabadság - számos kérdést felvetõ - munkatársa Czene Gábor és a SANSZ fõszerkesztõ-helyettese, Kirschner Péter képviselte, aki több példával illusztrálta véleményét, hiányolva a civil témákat az elektronikus médiából.
A vitában az egyik leghálátlanabb szerep Bárdos Ferencnek, a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa Elnökének jutott, hiszen az õ feladata volt megválaszolni a források megszerzésének kérdéseit. A civil szféra képviselõi nemcsak a médiában történõ megjelenés szûkös lehetõségeit nehezményezték, de a szegénységrõl, a pénz hiányáról is beszámoltak. Bárdos Ferenc hozzászólásában kiemelte, hogy minden civil szervezetnek világos kommunikációs stratégiával kell rendelkeznie ahhoz, hogy hiteles szereplõje lehessen a társadalomnak.
A vitát, a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztály képviseletében Barát Tamás fõiskolai tanár zárta le. A vitát összefoglaló zárszavában három témát emelt ki. Az elsõ, a vitában többek által is emlegetett oktatás és továbbképzés kérdése volt. Bejelentette, hogy megállapodás született a Helyi Televíziók Egyesülete és a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya között, hogy felajánlják a civil társadalom résztvevõi számára, hogy az Európai Média és Kommunikációs Intézet által korábban kifejlesztett képzési programot felhasználva megszerveznek egy olyan oktatást, amely során felkészítik a civil szféra képviselõit, munkatársait a köz – a televíziós - szereplésre.
Barát Tamás szerint az Európai PR Vitanapok Közkapcsolati vitájának tanulságai így foglalhatók össze:
A civil szféra minden szereplõjének át kell gondolnia kommunikációs stratégiáját. Az egyirányú kommunikációt, a marketing, reklám, hirdetési gondolkodásmódot fel kell váltania a kétirányú kommunikációnak, a public relations szemléletmódját kell alkalmaznia minden szervezetnek. Az 1 %-os kampányok mindenhatóságát felül kell vizsgálni. A néhány hetes kampányok helyett tudatos egész éves kommunikációs tevékenysége van szükség.
Amennyiben a civil szervezetek szeretnének megjelenni a számukra megfelelõen célzottan kiválasztott médiában, akkor hírértékûvé formált üzeneteket kell eljuttatniuk a média szereplõihez. Ez tudatos munkát jelent és nem alkalmi sajtótájékoztatást.
A hírértékûvé formált üzenetek legyenek érdekesek a média és ez által a nézõk, hallgatók, olvasók, a közönség számára. A civil szervezet értesse meg céljait a média szerkesztõivel. Ha a megértetés sikerül, akkor a szerkesztõk szívesen helyt adnak mûsoraikban, vagy lapjaik hasábjain a civil szervezet által ajánlott témának. De ez a téma olyan legyen, amely valóban közérdeklõdésre tart számot és akkor garantáltan sikerül megtalálni a nézõt, a hallgatót, az olvasót. Ennek azonban elengedhetetlen gondolkodásmódja a kétirányú kommunikációs szemléletmód és magatartás, ahol a civil szervezetnek meg kell próbálni a másik, a befogadók fejével gondolkodni. Így létrejön az egyenrangú partnerség a civil szervezetek és a média között.
A zárszó harmadik témája egy javaslat és egy felajánlás volt. A MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya felajánlotta, hogy hasonlóan a 2004-ben és 2005-ben kiadott szakmai ajánlásaikhoz, melyben a társadalmi célú kommunikáció alapfogalmait, részterületeit és módszereit fogalmazták meg, a következõ évi CIVILKOMP Konferenciára elkészítik, a vita során többszöri igényként felmerült, a civil társadalom alapfogalmaira vonatkozó ajánlásukat.
Barát Tamás befejezésül hozzátette, hogy "az Európai PR Vitanapok Közkapcsolati vitájának legfõbb tanulsága, hogy hatékony civil szervezetek nélkül nincsen hatékonyan mûködõ társadalom."
Á.Gy. MCOnet
Az Európai PR Vitanapok a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya immár hagyományos rendezvénye. Barát Tamás az idei vitanap egyik szervezõje elmondta, hogy "a 2002-ben elõször megrendezett pr-vitanapok szakmai vitájának témája a public relations és a média - különösen a nyomtatott sajtó – volt. A következõ vitában a szakemberek a vizuális kommunikáció, a pr-filmek kérdéseit vitatták meg a PRince Award Nemzetközi Public Relations Film, Video és Multimédia Fesztivál kísérõeseményeként. A pr-vitanapok témái között, egy másik szakmai vita során, fontos szerepet töltött be az új média, az internet, pontosabban az e-public relations.
A két legutóbb megrendezett szakmai vita a társadalmi célú kommunikációról, illetve annak részterületeirõl és módszereirõl szólt. Ennek az utóbbi két vitának eredményeképpen a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya szakmai ajánlást is elfogadott és kiadott."
Az Európai PR Vitanapok idei szakmai vitája a hazai közkapcsolatok állapotát vizsgálta meg.
A vitában a témát egyik oldalról a civil, a non-profit szféra, illetve másik oldalról az elektronikus média, a TV és a Rádió szemszögébõl vizsgálták a vita résztvevõi.
A közönség soraiban és a vitában a civil és non-profit szférát képviselõkön kívül ismert újságírók, neves tévés és rádiós szakemberek vettek részt.
A vitát vezetõ Liling Tamás, a Nonprofit Médiaközpont Alapítvány igazgatója volt, aki nemcsak a civil szférában elismert szakember, de ismert újságíróként is.
A négy óra hosszat tartó rendkívül kultúrált és tartalmas vitában mindkét terület, a kommunikációs szakmai és a civil szféra szakemberei elmondták, hogy miért gondolják, hogy nekik van igazuk. A vita minden résztvevõje már az induláskor megegyezett abban, hogy a hazai közkapcsolatok állapota sajnos nem mentes a félreértésektõl, a problémáktól. Abban is megegyeztek a résztvevõk, hogy közösen kell megtalálni arra a kérdésre a választ, hogy hogyan tovább.
A vitában javaslatok hangoztak el, hogy hogyan oldhatók fel az ellentétek. Több hozzászóló is a közös, együtt gondolkodás elengedhetetlen voltára hívta fel a figyelmet, s arra, hogy adjunk idõt egymásnak a másik véleményének megismerésére.
A vitában talán a legtöbbször az a vélemény hangzott el, hogy a civilszféra és a média szereplõi nem értik egymást, talán más nyelvet beszélnek. Több civil szakember érzéketlenséggel vádolta a média szereplõit. A közönség soraiban helyet foglaló alapítványokat, egyesületeket, civil szervezeteket képviselõ szakemberek elmondták, hogy hiába kilincselnek a szerkesztõknél, mûsorkészítõknél, a legfontosabb témáikkal sem jutnak be a televíziók hírmûsoraiba. A média képviselõi, pedig arról a szemléletmódról beszéltek, hogy milyen gondolkodásmód alapján választják ki a mûsorokba kerülõ híreket.
A vitában sok szó esett az 1%-os kampányokról, a reklámokról és hirdetésekrõl, azok minõségérõl és a szereptévesztésekrõl is.
A vita egyik alaphangját Sárosi Péter hozzászólása határozta meg, aki többes szerepben, részben egy civil szervezet, a Public Relations Fejlesztéséért Alapítvány kuratóriumának elnökeként, részben egy pr-szakmai szervezet, valamint az ország elsõ pr-ügynökségének vezetõjeként mondta el véleményét, amely szerint alaposan végig gondolandó a hazai civil társadalom megosztottsága.
Kovács György az Országos Rádió és Televízió Testület Elnöke hozzászólásában több gondra is felhívta a figyelmet. Az egyik ilyen, hogy jó lenne, ha a hirdetõ civil szervezetek az 1 %-os kampányban sugárzott reklámfilmjeik hangnemét felülvizsgálnák, ugyanis üzeneteik számos esetben megszégyenítik a nézõt, a hallgatót.
Egy másik gond az, hogy a civilek hírei unalmasak az elektronikus média számára, valamint hogy ezeknek a kampányoknak nincs visszacsatolásuk.
Simon András az MTV Alelnöke csatlakozva az ORTT Elnökének véleményéhez kifejtette, hogy a civilszervezetek nem azért kopogtatnak hiába a szerkesztõk ajtaján, mert a civil szerveztek közleményei unalmasak, vagy nem fontosak lennének, hanem mert érdektelenek a nagyközönség számára, még akkor is, ha a civil szervezet úgy érzi, hogy közleménye országos érdeklõdésre tarthat számot.
Hanti Vilmos, közismert civil-szakember hozzászólásában kiemelte, hogy a kereskedelmi televíziók számára a legfontosabb a nézõszám, ezért zárkóznak el a civil témák közlésétõl. Márton Géza a Közmûsor-szolgáltatók Társasága Elnöke ehhez hozzátette, hogy a civilszervezetek mindenáron a nagy televíziók mûsoraiba szeretnének bekerülni. Ez a törekvésük szinte reménytelen, ugyanakkor a helyi televíziók szívesen adnának helyt a civilszervezetek közleményei számára. Ugyanis ezeknek a 2kis-televízióknak" rendkívül fontosak a helyi hírek. Ezt a nézetet erõsítette hozzászólásában Kunetz Szabolcs, a Helyi Televíziók Egyesületének titkára is, aki arra próbálta rábeszélni a civil szervezeteket, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek kommunikációjukban a helyi televíziók szerkesztõségeivel történõ kapcsolattartásra.
Kopiás Gábor az Elsõ Magyar Lobbi Szövetség alelnöke azt javasolta a civilszervezetek számára, hogy próbáljanak meg a másik fejével gondolkozni, azaz gondolják végig, hogy a média szereplõit és így a nézõt, a hallgatót mi érdekelheti. Próbálják meg a szerkesztõk gondolkodásmódja szerint elmondani céljaikat, így keltsék fel a szerkesztõk érdeklõdését céljaik iránt.
A vitában a nyomtatott sajtót a Népszabadság - számos kérdést felvetõ - munkatársa Czene Gábor és a SANSZ fõszerkesztõ-helyettese, Kirschner Péter képviselte, aki több példával illusztrálta véleményét, hiányolva a civil témákat az elektronikus médiából.
A vitában az egyik leghálátlanabb szerep Bárdos Ferencnek, a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa Elnökének jutott, hiszen az õ feladata volt megválaszolni a források megszerzésének kérdéseit. A civil szféra képviselõi nemcsak a médiában történõ megjelenés szûkös lehetõségeit nehezményezték, de a szegénységrõl, a pénz hiányáról is beszámoltak. Bárdos Ferenc hozzászólásában kiemelte, hogy minden civil szervezetnek világos kommunikációs stratégiával kell rendelkeznie ahhoz, hogy hiteles szereplõje lehessen a társadalomnak.
A vitát, a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztály képviseletében Barát Tamás fõiskolai tanár zárta le. A vitát összefoglaló zárszavában három témát emelt ki. Az elsõ, a vitában többek által is emlegetett oktatás és továbbképzés kérdése volt. Bejelentette, hogy megállapodás született a Helyi Televíziók Egyesülete és a MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya között, hogy felajánlják a civil társadalom résztvevõi számára, hogy az Európai Média és Kommunikációs Intézet által korábban kifejlesztett képzési programot felhasználva megszerveznek egy olyan oktatást, amely során felkészítik a civil szféra képviselõit, munkatársait a köz – a televíziós - szereplésre.
Barát Tamás szerint az Európai PR Vitanapok Közkapcsolati vitájának tanulságai így foglalhatók össze:
A civil szféra minden szereplõjének át kell gondolnia kommunikációs stratégiáját. Az egyirányú kommunikációt, a marketing, reklám, hirdetési gondolkodásmódot fel kell váltania a kétirányú kommunikációnak, a public relations szemléletmódját kell alkalmaznia minden szervezetnek. Az 1 %-os kampányok mindenhatóságát felül kell vizsgálni. A néhány hetes kampányok helyett tudatos egész éves kommunikációs tevékenysége van szükség.
Amennyiben a civil szervezetek szeretnének megjelenni a számukra megfelelõen célzottan kiválasztott médiában, akkor hírértékûvé formált üzeneteket kell eljuttatniuk a média szereplõihez. Ez tudatos munkát jelent és nem alkalmi sajtótájékoztatást.
A hírértékûvé formált üzenetek legyenek érdekesek a média és ez által a nézõk, hallgatók, olvasók, a közönség számára. A civil szervezet értesse meg céljait a média szerkesztõivel. Ha a megértetés sikerül, akkor a szerkesztõk szívesen helyt adnak mûsoraikban, vagy lapjaik hasábjain a civil szervezet által ajánlott témának. De ez a téma olyan legyen, amely valóban közérdeklõdésre tart számot és akkor garantáltan sikerül megtalálni a nézõt, a hallgatót, az olvasót. Ennek azonban elengedhetetlen gondolkodásmódja a kétirányú kommunikációs szemléletmód és magatartás, ahol a civil szervezetnek meg kell próbálni a másik, a befogadók fejével gondolkodni. Így létrejön az egyenrangú partnerség a civil szervezetek és a média között.
A zárszó harmadik témája egy javaslat és egy felajánlás volt. A MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztálya felajánlotta, hogy hasonlóan a 2004-ben és 2005-ben kiadott szakmai ajánlásaikhoz, melyben a társadalmi célú kommunikáció alapfogalmait, részterületeit és módszereit fogalmazták meg, a következõ évi CIVILKOMP Konferenciára elkészítik, a vita során többszöri igényként felmerült, a civil társadalom alapfogalmaira vonatkozó ajánlásukat.
Barát Tamás befejezésül hozzátette, hogy "az Európai PR Vitanapok Közkapcsolati vitájának legfõbb tanulsága, hogy hatékony civil szervezetek nélkül nincsen hatékonyan mûködõ társadalom."
Á.Gy. MCOnet