Az üzemi étkezdék ideje lejár, miközben egyre többen rendelnek ebédet munkahelyükre az erre szakosodott, és a jelek szerint biztató jövő előtt álló cégektől.

Tovább csökkent a munkahelyi étkezdék iránti igény. Az idén a tizenöt évesnél idősebb lakosságnak már csak egynegyede ebédel, vacsorázik több-kevesebb rendszerességgel üzemi étteremben vagy menzán. A budapesti felnőttek tizenhárom százaléka eszik naponta munkahelyi étkezdében, hetente többször nagyjából nyolc százaléka. A munkahelyi-iskolai étkezés szinte drámai mértékben esett vissza. 1989-ben még a többség, a válaszadók 52 százaléka evett üzemi vagy iskolai konyhán. A 30 éves és idősebb dolgozók körében az idén 1989-hez képest a felénél is kevesebben étkeznek munkahelyi ebédlőben. Eközben a hagyományos vendéglők, éttermek vendégköre sem bővül egyelőre. A felnőttek 54 százaléka sohasem látogat ilyen vendéglátóhelyeket. A többiek viszont érzékelhetően gyakrabban járnak étterembe, különösen a 20-29 évesek, közülük ugyanis minden harmadikra számíthat a kereskedelmi vendéglátás havonta legalább egyszer - derül ki a GfK Piackutató Intézet Étkezési szokások 1989-2003 című tanulmányából

A tendencia fő oka: az üzemi étkezdéket fenntartó nagyvállalatok jó része a kilencvenes évek elején erősen visszaesett, egyre kevesebb az üzemi étkezde. A történtekért azonban - a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségének vezetője szerint - egy kilencvenes évek eleji jogszabály is felelős. Ez tette lehetővé, - magyarázta Balázsné Otlecz Edit - hogy a munkáltatók más étkezőhelyeken, sőt az üzletekben, szupermarketekben is konvertibilis utalványokban járuljanak hozzá alkalmazottaik étkezéséhez. Mivel sokan házon kívül váltották be a bonjaikat, a még megmaradt üzemi étkezdék működtetése egyre kevésbé volt rentábilis, egyszerűbben szólva: nem érte meg fenntartani.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a főváros dolgozói feltétlenül munkahelyükön kívül esznek. Sőt: sokan továbbra is ott ebédelnek, csak éppen saját asztaluknál, vagy a közösségi helyiségekben - házhoz szállított meleg ételt.

A piacvezető ebéd-házhozszállító, a nyolc éve működő, csaknem ötszáz emberrel dolgozó Food Express házi statisztikájából kiderül, hogy megrendelőinek negyven százaléka kifejezetten kis cégnél, legfeljebb tíz személyt foglalkoztató vállalkozásnál ténykedik, de minél nagyobb egy vállalat, dolgozói annál kevésbé fogékonyak a cateringre. Az ötszáznál nagyobb létszámú nagyvállalatoknál például mindössze egyszázaléknyian rendelnek ebédet kintről. A megkérdezettek legtöbbje - majdnem egynegyede - irodaházban dolgozik, tizenöt százalékuk kiskereskedelmi egységekben, nyolc és fél százalékuk termelő üzemekben vagy közepes méretű kereskedelmi egységekben.

A megrendelők 39 százaléka 400-500 forintot költ naponta, átlagosan ebédre, majd húsz százaléka 300-400 Ft-ot, ennél nagyobb összeget nem egészen huszonkilenc százalék jelölt meg a Food Express érdeklődésére. Háromszáz forintnál kisebb összegből 3,5 százalék ebédel, a napi átlag 576 forint. A férfiak, a nyolc általánost végzettek, a vállalkozók és a nagyobb jövedelműek költenek átlagosan a legtöbbet napi ebédjükre. Az alacsonyabb végzettségűek, a fizikai dolgozók, valamint a férfiak nagyobb arányban jelöltek meg magasabb összeget.

A cég marketingvezetőjétől, Szentimrei Bernadettől megtudtuk, hogy megrendelőik nyolcvan százaléka munkahelyére kéri a heti étlapról választható ételt. Zömmel házias jellegű készítményeket: a társaság honlapjáról kiderül: a hét favoritja a zöldborsó- és a Jókai-bableves, a tavaszi rizses hús, a rakott krumpli, a húsos lasagne, a kelkáposzta- és a zöldborsó-főzelék (feltéttel) volt; az édességek közül a tiramisu. A vállalkozás nettó árbevétele 1999-ben nem egészen 395 millió, tavaly már csaknem 1,8 milliárd forint volt. A marketingvezető szerint Budapesten mellettük nyolc-tíz hasonló, de kisebb vállalkozás működik.

A piacon persze nemcsak a hagyományos főtt ételt gyártók, hanem a pizzások is ott vannak. Csak egy példa: a kiterjedt házhoz szállítói hálózatot működtető Pizza Hut-lánc dél és két óra között küldi ki összes rendelése negyven százalékát. Az étteremlánc képviselője, Gács Pál üzleti okokra hivatkozva forgalmi adatokat nem közölt lapunkkal, anynyit azonban elárult: a fővárosban tíz helyről, hetven futáruk robog folyamatosan a megrendelőkhöz, akik mostanában leginkább az olasz kolbászos és a sonkás-gombás verziót kedvelik.

Budapesten, főleg irodaházakba eközben fel-feltűnnek olyan automaták, amelyek mikróban melegíthető egytálételt adnak egységnyi forintért. A Magyar Ital- és Áruautomata Szövetség elnöke szerint e gépek felbukkanása még csak jelzés; Ábrányi Attila nem tud arról, hogy volna olyan vállalkozás, amely iparszerűen működtetné őket. Még nem jött el az idejük - mondta. Ennek pedig megint csak több oka van: az első, hogy a dobozolt ebédet elkészítésétől gépbe helyezéséig meghatározott hőfokon kell tartani, ami bonyolult és költséges. Drágák azután maguk az automaták is - millión felüli összegbe kerülnek - mindebből következőleg pedig - a pillanatnyi budapesti vásárlóerőt nézve - a termék is drága. (450-500 forintért láttunk főzelékeket feltéttel automatában a minap egy főiskolai kollégiumban; a gép néhány nap múlva eltűnt - a szerk.) Ábrányinak meggyőződése viszont, hogy a szisztémának van jövője - elég csak a Nyugatot nézni - vagyis anyagi kondícióink általános javulásával az automatás étkeztetés is kihasít majd magának az évente több száz milliárdos ebédpiacból egy tisztes szeletet.

Népszabadság