Collegium Budapest
Collegium Budapest: múlt és jövő találkozása a Szentháromság téren
A Mátyás-templomtól néhány lépésnyire található egy rendkívül színvonalas munkát végző, mégis sokak számára ismeretlen tudományos intézet, amelynek alapítása körül európai nagyhatalmak és a tudomány jeles személyiségei bábáskodtak. Közülük is kiemelkedik Wolf Lepenies, a Wissenschaftskolleg zu Berlin rektora, aki 1989-ben a kelet–nyugati tudományos kapcsolatok fejlesztése érdekében javasolta a Collegium Budapest megalapítását. Ausztria, Franciaország, Hollandia, Németország, Svájc és Magyarország kormányai, valamint a Magyar Tudományos Akadémia mellett néhány külföldi magánalapítvány is felsorakozott a kezdeményezés mögé, így a Collegium Budapest végül 1992-ben nyitotta meg kapuit.
- A cél olyan intézmény létrehozása volt, ahol jeles kutatók - kiszakadva az egyetemi oktatói lét napi rutinjából - egy év alatt megírhatják könyveiket, új kapcsolatokat alakíthatnak ki, és eredeti gondolatokkal töltődhetnek fel - mondta el lapunknak Kondor Imre rektor. Az ilyen típusú intézetek modellje a Princeton Institute for Advanced Study, ahol Albert Einstein mellett megfordult például Neumann János vagy Robert Oppenheimer is. Mára e modell alapján egész hálózat fejlődött ki: az Egyesült Államokban további kettő, Európában (a magyarral együtt) négy hasonló nemzetközi intézet alakult.
A nemzetközi jelleget jól mutatja, hogy a Collegium Budapest vendégszeretetét élvező harminc-harmincöt kutató nagy többsége külföldi; ők itt-tartózkodásuk idején bekapcsolódnak a hazai tudományos életbe. Ezzel az intézet, ha csekély mértékben is, de hozzájárul a magyar tudomány túlzottan egyoldalú, javarészt kifelé irányuló utazásokon alapuló nemzetközi kapcsolatainak kiegyensúlyozásához. A Collegium multidiszciplináris közegében eltöltött évben a kutatók gyakran új ismeretekkel, gondolatokkal gazdagodnak, nemegyszer új témák felé fordulnak. A budapesti, és a hozzá hasonló intézmények legfőbb erénye a különböző iskolák, kutatási kultúrák és diszciplínák kölcsönhatása.
A Collegium Budapest független intézmény ugyan, de a hosszú távú finanszírozás megoldatlansága mégis alkalmazkodásra kényszeríti. Az uniós csatlakozás közeledtével ugyanis a kontinens újraegyesítése fölött érzett lelkesedést felváltották az új tagok beillesztésének gondjai, a '90-es évek elején Kelet-Közép-Európára összpontosuló segítőszándék pedig délebbi és keletebbi célok felé fordult. Ez a Collegium esetében a külföldi támogatás csökkenését hozta magával. Mindemellett az alapítók az intézet jövőbeli funkcióját illetően sem teljesen egységesek. A magánalapítványok az autonóm kutatást támogatnák, az adófizetői pénzekkel gazdálkodó kormányok viszont a projektszerű, elszámoltatható, határidőkhöz kötött működést sürgetik. Ez a tudomány társadalmi szerepének és finanszírozásának két különböző felfogását tükrözi, és világszerte széles körű viták tárgya. A Collegium Budapestnek tehát a széttartó támogatói szándékok között kell kompromisszumot találnia: a jövőben jelentősen csökkenhet az intézet által támogatott ösztöndíjasok száma, ezzel párhuzamosan viszont megnő a nemzetközi kutatási programok súlya, az adományok csökkenését pedig pályázati források pótolják. Természetesen mindez bizonyos feszültségekkel jár, hiszen az eredeti elképzelés szerint a budapesti intézetet részben éppen azért alapították, hogy megkímélje a kutatókat a pályázatírás procedúrájától.
A tények azt mutatják: a pályázati rendszer működőképes, hiszen az Európai Unió hatodik kutatási keretprogramja keretében a Collegium három pályázaton több mint kilencszázezer eurót kapott négyéves programokra (előzetes adatok szerint a magyar pályázók 2003-ban összesen valamivel több mint 20 millió eurót nyertek ebből a forrásból). Kondor Imre szerint a siker összefügg a túlélési kényszerrel, mert a Collegium Budapest épp egy átalakulási folyamat közepénél jár.
Az intézet mobilitási célokra, illetve két nagy volumenű projektre használja fel a pénzt: az egyik kutatás a spontán növekedő kommunikációs hálózatok (például az internet) szerkezetét, dinamikáját vizsgálja. (E pályázat megírásához szükséges pénzt egyébként az Ericsson biztosította, mivel a cég támogatja az ilyen témájú kutatásokat.) A másik projekt az egymással együttműködő, információfeldolgozási képességekkel felruházott robotok között kifejlődő kommunikációt vizsgálja, aminek a jövőben bonyolult rendszerek (például a légtérirányítás) automatizálásában lehet jelentősége. - A munkához szükség lesz egy szuperszámítógépre is, mely hamarosan megérkezik kollégium patinás várbeli épületébe - büszkélkedett a rektor. A múlt és a jövő a Szentháromság téren találkozik.
Népszabadság
- A cél olyan intézmény létrehozása volt, ahol jeles kutatók - kiszakadva az egyetemi oktatói lét napi rutinjából - egy év alatt megírhatják könyveiket, új kapcsolatokat alakíthatnak ki, és eredeti gondolatokkal töltődhetnek fel - mondta el lapunknak Kondor Imre rektor. Az ilyen típusú intézetek modellje a Princeton Institute for Advanced Study, ahol Albert Einstein mellett megfordult például Neumann János vagy Robert Oppenheimer is. Mára e modell alapján egész hálózat fejlődött ki: az Egyesült Államokban további kettő, Európában (a magyarral együtt) négy hasonló nemzetközi intézet alakult.
A nemzetközi jelleget jól mutatja, hogy a Collegium Budapest vendégszeretetét élvező harminc-harmincöt kutató nagy többsége külföldi; ők itt-tartózkodásuk idején bekapcsolódnak a hazai tudományos életbe. Ezzel az intézet, ha csekély mértékben is, de hozzájárul a magyar tudomány túlzottan egyoldalú, javarészt kifelé irányuló utazásokon alapuló nemzetközi kapcsolatainak kiegyensúlyozásához. A Collegium multidiszciplináris közegében eltöltött évben a kutatók gyakran új ismeretekkel, gondolatokkal gazdagodnak, nemegyszer új témák felé fordulnak. A budapesti, és a hozzá hasonló intézmények legfőbb erénye a különböző iskolák, kutatási kultúrák és diszciplínák kölcsönhatása.
A Collegium Budapest független intézmény ugyan, de a hosszú távú finanszírozás megoldatlansága mégis alkalmazkodásra kényszeríti. Az uniós csatlakozás közeledtével ugyanis a kontinens újraegyesítése fölött érzett lelkesedést felváltották az új tagok beillesztésének gondjai, a '90-es évek elején Kelet-Közép-Európára összpontosuló segítőszándék pedig délebbi és keletebbi célok felé fordult. Ez a Collegium esetében a külföldi támogatás csökkenését hozta magával. Mindemellett az alapítók az intézet jövőbeli funkcióját illetően sem teljesen egységesek. A magánalapítványok az autonóm kutatást támogatnák, az adófizetői pénzekkel gazdálkodó kormányok viszont a projektszerű, elszámoltatható, határidőkhöz kötött működést sürgetik. Ez a tudomány társadalmi szerepének és finanszírozásának két különböző felfogását tükrözi, és világszerte széles körű viták tárgya. A Collegium Budapestnek tehát a széttartó támogatói szándékok között kell kompromisszumot találnia: a jövőben jelentősen csökkenhet az intézet által támogatott ösztöndíjasok száma, ezzel párhuzamosan viszont megnő a nemzetközi kutatási programok súlya, az adományok csökkenését pedig pályázati források pótolják. Természetesen mindez bizonyos feszültségekkel jár, hiszen az eredeti elképzelés szerint a budapesti intézetet részben éppen azért alapították, hogy megkímélje a kutatókat a pályázatírás procedúrájától.
A tények azt mutatják: a pályázati rendszer működőképes, hiszen az Európai Unió hatodik kutatási keretprogramja keretében a Collegium három pályázaton több mint kilencszázezer eurót kapott négyéves programokra (előzetes adatok szerint a magyar pályázók 2003-ban összesen valamivel több mint 20 millió eurót nyertek ebből a forrásból). Kondor Imre szerint a siker összefügg a túlélési kényszerrel, mert a Collegium Budapest épp egy átalakulási folyamat közepénél jár.
Az intézet mobilitási célokra, illetve két nagy volumenű projektre használja fel a pénzt: az egyik kutatás a spontán növekedő kommunikációs hálózatok (például az internet) szerkezetét, dinamikáját vizsgálja. (E pályázat megírásához szükséges pénzt egyébként az Ericsson biztosította, mivel a cég támogatja az ilyen témájú kutatásokat.) A másik projekt az egymással együttműködő, információfeldolgozási képességekkel felruházott robotok között kifejlődő kommunikációt vizsgálja, aminek a jövőben bonyolult rendszerek (például a légtérirányítás) automatizálásában lehet jelentősége. - A munkához szükség lesz egy szuperszámítógépre is, mely hamarosan megérkezik kollégium patinás várbeli épületébe - büszkélkedett a rektor. A múlt és a jövő a Szentháromság téren találkozik.
Népszabadság