Nem kapnak minőségi prémiumot azok a BKV-járművezetők, akik nem felelnek meg a minőségi elvárásoknak.

Hibapont lehet az udvariatlanság, a szabálytalankodás a forgalomban, vagy ha a menetrendhez képest korábban érkezik a jármű a végállomásra.

Figyelik, rendszeresen ellenőrzik munka közben a BKV-járművezetőket, eleget tesznek-e a cég, s főként az utasok elvárásainak, s megfelelnek-e azoknak a feltételeknek, amelyeket az egy éve összeállított belső, egységes minősítési rendszer tartalmaz - írja a Népszabadság.

A megfigyelés fele nem titkos, a forgalombiztonsági ellenőrök nem öltenek álruhát, az érdekvédelmi szervezetek útján jó előre értesítik a sofőröket a látogatás várható időpontjáról és helyszínéről. A biztonságiak a járműre felszálláskor üdvözlik a sofőrt, majd a végállomásra érve elmondják véleményüket teljesítményéről, s ha probléma van, jegyzőkönyvben rögzítik, s a helyszínen megbeszélik a kollégával. Többek között az abban foglaltak alapján dönti el a munkáltató, kinek jár a havi forgalom után rendszeresített juttatás - prémium - teljes öszszege, s ki az, aki kevesebbet vagy egyáltalán nem kap az ösztönzőkeretből.

Előfordul azonban, hogy nem szólnak előre, általában akkor, ha ismétlődő panaszt kell kivizsgálniuk. Hibapont lehet a minősítésben - a KRESZ-szabályok megsértése, baleset okozása a fő-"bűnök" mellett - az udvariatlanság, a türelmetlenség, a figyelmetlenség, s meghatározó lehet a menetrendi pontosság is. A késéseket általában a forgalmi körülmények indokolják, a sietésre azonban nincs elfogadható magyarázat, a menetidő lefaragása a szolgáltatás minőségének rovására megy.

A rendszeres ellenőrzés egyike azoknak a módszereknek, amelyekkel a BKV megpróbál jobbítani baleseti statisztikáján - mondta Lackovics János, a cég forgalombiztonsági és ellenőrzési főosztályának vezetője. A forgalmi juttatás csökkentésétől vagy teljes megvonásától javulást, biztonságosabb közlekedést vár a menedzsment.

A balesetek visszaszorítására azonban a szankcióknál hatékonyabb módszert, az elméleti és gyakorlati felkészítés mellett a magatartás-formáló tréninget mint új, megelőző eljárást is bevezették a BKV-nál. Az évente egyszeri ismeretbővítő oktatás, valamint a kétévente ismétlődő vizsga régi hagyomány a közlekedési társaságnál, az újak felkészítése azonban az eddiginél is alaposabb lesz.

Az évente több száz új jelentkező közül még belépés előtt igyekeznek kiszűrni az alkalmatlanokat. Hiába jó "úrvezető" valaki, ha nem tud kommunikálni, ha türelmetlen, ideges vagy egyéb viselkedési problémái vannak, nem lehet BKV-sofőr. Elengedhetetlenül fontos a megfelelő, úgynevezett anticipációs készség. A járművezetőtől a sakkozóhoz hasonló készséget is várnak. Vagyis minden helyzetben két lépéssel előre lássa, érezze, mi várható a többi játékostól, azaz a környezetében közlekedőktől. Nem könnyű tehát BKV-sofőrré válni, az elvárások nem teszik vonzóbbá az amúgy is nehéz munkakört, lehet, hogy az eddiginél is nehezebb lesz alkalmas újakat találni.

Lackovics nem titkolja, a jól felkészített, minden szempontból alkalmas új kollégákat később azok helyére is szánnák, akikkel - fáradtság, pszichés alkalmatlanság vagy egyéb okok miatt - több probléma is volt már.

Mintegy ötezer járművezetőjük között azonban legfeljebb kétszáznak volt már több balesete, vagy munkájára gyakrabban érkezett panasz. Az ő esetükben sem az elbocsátás a megoldás, a társaság rendszeres, anticipációs tréninggel igyekszik segíteni nekik. A tömegközlekedési jármű vezetésére végképp alkalmatlanná vált sofőröket sem küldik el, lehetőleg cégen belül keresnek új beosztást nekik. A főosztályvezető szerencsésnek tartja, hogy az ilyen jellegű változtatások csaknem mindig a dolgozó egyetértésével történnek, a legtöbben ugyanis maguk is érzik már a fáradtságot, néha ők kérnek könnyebb munkakört.

A BKV-sofőrök hatvan százalékának egyetlen balesete sem volt, 36-37 százalékuk is legfeljebb egy vagy két eset részese volt. Közvélemény-kutatásokból kiderül, az utasok természetesnek tartják a biztonságos közlekedést, igényeik között nem is említik ezt a feltételt.

Jellemző azonban az is - mondta Lackovics -, hogy ha egy balesetnek BKV-jármű is részese, az emberek a tények ismerete nélkül is azonnal a hivatásos sofőrt hibáztatják.

A fővárosi tömegközlekedési járművek 2003-ban összesen két és fél ezer baleset részesei voltak, ebből 728-at idéztek elő a BKV-sok. A balesetekben ötvenen sérültek meg, s alig van olyan év, amikor halállal végződő szerencsétlenséget is regisztrálnak.

Az idén tizenkét százalékkal tovább javult a statisztika, legalábbis a tavalyi hasonló időszakhoz képest. A folyamatnak azonban folytatódnia kell, hiszen ez minden fővárosban élő és közlekedő ember érdeke - szögezi le a főosztályvezető.

A baleseti statisztika fontos mérce az EU-s minősítési rendszerben. Arról nem is beszélve, hogy a főváros vezetői is elvárják a jobbítást, korábban a többletfinanszírozási keret tizenhárom százalékát a balesetek számának csökkentéséhez kötötte. Azt, hogy az előző évhez képest mennyit kell lefaragni az esetszámokból, eddig nem kötötte ki, az idén azonban várhatóan konkrétabb megállapodást köt a tulajdonos a szolgáltatóval.

(Forrás:www.budapest.hu)