Pataki János, a  Cukrászok, Csokoládé és Fagylaltkészítők Világszövetségének elnöke, valamint az Érdi Ipartestület tiszteletbeli elnöke is elnyerte az Év Vállalkozója díjat 2011-ben. Az elismerést december 2-án vehette át a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) év végi díjátadóval egybekötött ünnepségén.

- Mit jelent Önnek ez az elismerés? Mit érzett, amikor megtudta, hogy Ön is elnyerte az Év Vállalkozója díjat?
- A legegyszerűbben megfogalmazva: nagyon kellemes érzés volt! Huszonhat évig az Érdi Ipartestület elnöke voltam, később más társadalmi szervezeteknél is vállaltam vezető szerepet és a kollégáim arra gondoltak, hogy elismernék a munkámat egy ilyen vállalkozói díjjal. Az effajta elismerés mindig jól esik, hát még ha a vállalkozó társaitól kapja!

Az is jól esett, amit Demján Sándor VOSZ elnök mondott az ünnepségen a díjazottakra mutatva: "Önök előtt a példa ül". Ha mások szerint az a munka, amit végeztünk életünk során, példa lehet az utánunk következőknek, akkor az ember talán még büszkébb!




- Szakmájában hogyan tudja ezt kamatoztatni?
- Érdekes, hogy rendezvény után nagyon sok kolléga felhívott, hogy gratuláljon, nem is gondoltam volna, hogy erre ennyire odafigyelnek. Hogy hogyan lehet ezt kamatoztatni? Úgy gondolom, hogy erre egy közösséget vezető ember nem is nagyon gondol... A hozadéka véleményem szerint csak az lehet, amit Demján Sándor is mondott, hogy jó példát sikerül mutatni. Nyilván nem elég, ha az ember áll a kemence, vagy a fagylaltgép mellett és jó süteményt, vagy fagylaltot csinál. Egy jó mesterembernél ez az alap. Hogy megkaphattam ezt a díjat, abban véleményem szerint benne volt az a több évtizedes közösségért folytatott munka is, amelyet manapság nem biztos, hogy a helyén kezelünk. Munkánknak hála már számtalan olyan hatóság, kormányzati szerv van, amely odafigyel a véleményünkre, így ki tudunk állni mások érdekeiért is. A "példaértékű" munkának ez ehet az igazi hozadéka.




- A múltból, illetve a jelenből kalandozzunk el egy kicsit a jövőbe! Mik a céljai 2012-ben munkáját illetően?
- Van két csodálatos fiam és három csodálatos unokám. Nekik - elsősorban a fiaimnak és az ő generációjuknak - szeretném továbbadni, amit a szakmában megtanultam. Örvendetes ugyanis, hogy nagyon sok cégnél már ott van a következő generáció - van ahol már a negyedik is! Nekik szeretnék útravalót adni, ami nem mindig egyszerű. Ez a generáció megkérdőjelez nagyon sok mindent, hozzá tartozik persze, hogy fiatalon mi is ilyenek voltunk. De szerencsére a komoly döntések előtt kikérik a tapasztaltabb kollégák véleményét. Ez a fajta "átadás-átvétel" zajlik jelenleg, ami természetesen nem időponthoz között, de amit az ember felépített 30-40 év alatt, azt szeretné jó kezekben látni. Ha ez még a családon belül is történik, akkor úgy gondolom, még nagyobb a felelősség.

Én egyébként egy megelégedett ember vagyok, viszont hozzá kell tennem, hogy a mai világ sem igazán alkalmas arra, hogy valaki nagyon nagy terveket szőjön. Most egy picit türelmesnek kell lenni, ki kell várni és ha pár év múlva kikecmergünk ebből a "tanuló időszakból", jó ütemben kell elkapni a felfelé tartó hullámot!


MCOnet-Kovács Tünde