110 éve adták át a budapesti Nagykörútat
Száztíz éve, 1896. augusztus 31-én adták át ünnepélyesen a budapesti Nagykörutat.
A körút építése az 1870-ben létrejött Fővárosi Közmunkák Tanácsának egyik legfontosabb vállakozása volt. Pest főútvonalait korábban a sugárutak: a Váci út, a Király utca, a Kerepesi (Rákóczi) út, a Stáció (Baross) utca, az Üllői út és a Soroksári út jelentették. A város bővülése a XIX. század elején ezek és a Duna partjai mentén kezdődött, ám a szélesedő beépített területeknek egymással nem volt kapcsolatuk.
A Nagykörút mintája a bécsi Ring volt, amely méreteiben hasonló, de eredetében és nyomvonalában inkább a Kiskörútra emlékeztet: mindkettő a városfalak mentén alakult ki, s inkább megkerüli a Belvárost, mint összeköti a külső negyedeket. A körút építését előíró 1871. XVIII. törvény egyben 15 évi adómentességet és 15 évi adókedvezményt nyújtott az építkezésnek. A Nagykörút építésére 900 ezer forint kölcsönt is kapott a Közmunkatanács, ezt 1872-ben még félmillióval toldották meg.
Az útvonal tervezésénél figyelembe vették, hogy a gyűjtőcsatornát a terep legmélyebb pontjain át kellett vezetni, ez többnyire a mocsaras városárok vonalát jelentette. (Reitter Ferenc, a Közmunkatanács főmérnöke a Nagykörút vonalán, az egykori Duna-ág helyén még hajózható csatornát képzelt el, de ezt a tervet végül elvetették.) A Lipót körút a Fegyvergyár utca, a Ferenc körút a Malom utca nyomvonalát követte, a körút többi szakasza áttörte a közbenső, kusza beépítésű területet.
Az építkezések magánerőből és egyes tőkéscsoportok vállalkozásaként folytak; kezdetben azt remélték, hogy a Nagykörút a telkek kiépítése révén magától alakul ki. A valóságban azonban fordítva történt: az utat kellett megnyitni ahhoz, hogy a házak épülni kezdjenek. 1873-ban a Sugár (Andrássy) út munkái során még felépült az Oktogon négy palotája, de a gazdasági válság a munkát lelassította.
A körút-ügy 1881-ben, Tisza Kálmán kormányfő nyomására nyert új lendületet: a Közmunkatanács 6,5 milliós hitelt kapott, újabb 3,5 millió forintért vettek telkeket, útépítésre 1,5 milliót szántak. 1883-ra megnyílt a Nyugati pályaudvar előtti és a Kemnitzer-(Szófia)-Király utcák s a József-Stáció utcák közti szakasz. A Kerepesi út-Kertész utca közt 1884-ben adták át az utat, az Oktogon és Kemnitzer utca közti részt feltöltötték, a Bárány (Podmaniczky) utca környéke 1885-ben épült ki.
A teljes terület 1888-ra került a Közmunkatanács birtokába, ekkorra már a Margit hídtól az Üllői útig szabad volt az út a forgalom előtt. A Lipót körút (a mai Szent István körút) befejezését 1891-ben az Árpád-malom kisajátítása tette lehetővé. A körút alatt épült vízvezeték és főgyűjtőcsatorna nyomán komfortos lakások épültek.
Az első időszakban, 1883-ig csak 23 házat húztak fel, 1890-ig 106, 1896-ig további 85 bérház készült el. A Boráros térnél nem lehetett a rendezést befejezni, mivel a híd építése még hátra volt. 1896-ban még 37 telek állt üresen, ezek 1906-ig épültek be. 1896-ra már csak a befejező munkálatok maradtak, elkészült a gázvilágítás, befejezték a Vígszínházat is, s augusztus 31-én - a millenniumi ünnepségek közepette - a Közmunkatanács átadta az útvonalat a főváros közönségének.
A körutat huszonöt év alatt alakították ki. Kertes házakon, gazdasági épületeken átvágva 251 kis és rossz épületet bontottak le, helyükön 253 tízszer akkorát húztak fel. A teljes út hossza a Margit hídtól a Boráros térig 4141 méter, szabályozási szélessége 45, az úttest 25-28, a járdák 8-10 méter szélesek, a burkolt felület 186 345 métert tett ki.
Építészeti kialakítására az Andrássy úti mágnás- és bankár-palotákkal szemben a jómódú polgárság ízlése hatott, s mivel hosszabb ideig épült, stílusa vegyesebb. Az épületek zöme eklektikus stílusú, kiemelendő a New York-palota, a Nyugati pályaudvar, a Népszínház (az 1965-ben felrobbantott Nemzeti Színház), a Vígszínház és a Teréz körút 13. alatt a firenzei Strozzi-palota Hauszmann-féle másolata. A körúton több mozi létesült, kiadóhivatalok, kávéházak telepedtek ide.
A Nagykörút szakaszai az érintett pesti kerületek nevét kapták: így lett Lipót (1937-től Szent István), Teréz, Erzsébet, József és Ferenc körút, hosszuk rendre 553, 1054, 755, 1223 és 556 méter.
A Teréz és Erzsébet körutakat 1950-ben Lenin körút néven vonták össze, új számozással, az eredeti nevet és házszámozást 1990-ben állították vissza. A tömegközlekedést eleinte az omnibusz jelentette, az első villamos a Király utca és a Nyugati-pályaudvar között 1887-ben indult meg. A további szakaszokat folyamatosan építették ki az úttest két szélén, a síneket 1945 után helyezték középre.
Az útvonal tervezési hiányossága, hogy csak egyetlen tér: a Rákóczi tér kapcsolódik hozzá. Északi végén a Margit híd 1876-ban készült el, a délin a Horthy Miklós (ma Petőfi)híd csak 1937-ben. A teljesen felújított Nagykörutat 1997-ben, a csatlakozó budai útvonalakat 2000-ben adták át.
www.budapest.hu - MCOnet
110 éve adták át a budapesti Nagykörútat - Mondja el véleményét!
A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet Hungary: www.mconet.hu
A Nagykörút mintája a bécsi Ring volt, amely méreteiben hasonló, de eredetében és nyomvonalában inkább a Kiskörútra emlékeztet: mindkettő a városfalak mentén alakult ki, s inkább megkerüli a Belvárost, mint összeköti a külső negyedeket. A körút építését előíró 1871. XVIII. törvény egyben 15 évi adómentességet és 15 évi adókedvezményt nyújtott az építkezésnek. A Nagykörút építésére 900 ezer forint kölcsönt is kapott a Közmunkatanács, ezt 1872-ben még félmillióval toldották meg.
Az útvonal tervezésénél figyelembe vették, hogy a gyűjtőcsatornát a terep legmélyebb pontjain át kellett vezetni, ez többnyire a mocsaras városárok vonalát jelentette. (Reitter Ferenc, a Közmunkatanács főmérnöke a Nagykörút vonalán, az egykori Duna-ág helyén még hajózható csatornát képzelt el, de ezt a tervet végül elvetették.) A Lipót körút a Fegyvergyár utca, a Ferenc körút a Malom utca nyomvonalát követte, a körút többi szakasza áttörte a közbenső, kusza beépítésű területet.
Az építkezések magánerőből és egyes tőkéscsoportok vállalkozásaként folytak; kezdetben azt remélték, hogy a Nagykörút a telkek kiépítése révén magától alakul ki. A valóságban azonban fordítva történt: az utat kellett megnyitni ahhoz, hogy a házak épülni kezdjenek. 1873-ban a Sugár (Andrássy) út munkái során még felépült az Oktogon négy palotája, de a gazdasági válság a munkát lelassította.
A körút-ügy 1881-ben, Tisza Kálmán kormányfő nyomására nyert új lendületet: a Közmunkatanács 6,5 milliós hitelt kapott, újabb 3,5 millió forintért vettek telkeket, útépítésre 1,5 milliót szántak. 1883-ra megnyílt a Nyugati pályaudvar előtti és a Kemnitzer-(Szófia)-Király utcák s a József-Stáció utcák közti szakasz. A Kerepesi út-Kertész utca közt 1884-ben adták át az utat, az Oktogon és Kemnitzer utca közti részt feltöltötték, a Bárány (Podmaniczky) utca környéke 1885-ben épült ki.
A teljes terület 1888-ra került a Közmunkatanács birtokába, ekkorra már a Margit hídtól az Üllői útig szabad volt az út a forgalom előtt. A Lipót körút (a mai Szent István körút) befejezését 1891-ben az Árpád-malom kisajátítása tette lehetővé. A körút alatt épült vízvezeték és főgyűjtőcsatorna nyomán komfortos lakások épültek.
Az első időszakban, 1883-ig csak 23 házat húztak fel, 1890-ig 106, 1896-ig további 85 bérház készült el. A Boráros térnél nem lehetett a rendezést befejezni, mivel a híd építése még hátra volt. 1896-ban még 37 telek állt üresen, ezek 1906-ig épültek be. 1896-ra már csak a befejező munkálatok maradtak, elkészült a gázvilágítás, befejezték a Vígszínházat is, s augusztus 31-én - a millenniumi ünnepségek közepette - a Közmunkatanács átadta az útvonalat a főváros közönségének.
A körutat huszonöt év alatt alakították ki. Kertes házakon, gazdasági épületeken átvágva 251 kis és rossz épületet bontottak le, helyükön 253 tízszer akkorát húztak fel. A teljes út hossza a Margit hídtól a Boráros térig 4141 méter, szabályozási szélessége 45, az úttest 25-28, a járdák 8-10 méter szélesek, a burkolt felület 186 345 métert tett ki.
Építészeti kialakítására az Andrássy úti mágnás- és bankár-palotákkal szemben a jómódú polgárság ízlése hatott, s mivel hosszabb ideig épült, stílusa vegyesebb. Az épületek zöme eklektikus stílusú, kiemelendő a New York-palota, a Nyugati pályaudvar, a Népszínház (az 1965-ben felrobbantott Nemzeti Színház), a Vígszínház és a Teréz körút 13. alatt a firenzei Strozzi-palota Hauszmann-féle másolata. A körúton több mozi létesült, kiadóhivatalok, kávéházak telepedtek ide.
A Nagykörút szakaszai az érintett pesti kerületek nevét kapták: így lett Lipót (1937-től Szent István), Teréz, Erzsébet, József és Ferenc körút, hosszuk rendre 553, 1054, 755, 1223 és 556 méter.
A Teréz és Erzsébet körutakat 1950-ben Lenin körút néven vonták össze, új számozással, az eredeti nevet és házszámozást 1990-ben állították vissza. A tömegközlekedést eleinte az omnibusz jelentette, az első villamos a Király utca és a Nyugati-pályaudvar között 1887-ben indult meg. A további szakaszokat folyamatosan építették ki az úttest két szélén, a síneket 1945 után helyezték középre.
Az útvonal tervezési hiányossága, hogy csak egyetlen tér: a Rákóczi tér kapcsolódik hozzá. Északi végén a Margit híd 1876-ban készült el, a délin a Horthy Miklós (ma Petőfi)híd csak 1937-ben. A teljesen felújított Nagykörutat 1997-ben, a csatlakozó budai útvonalakat 2000-ben adták át.
www.budapest.hu - MCOnet
110 éve adták át a budapesti Nagykörútat - Mondja el véleményét!
A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet Hungary: www.mconet.hu